Eljött ismét a május, irány Csehország!

Május elsején, csütörtökön indultunk el nagy utunkra. Az előzetes jelentkezők nagy számát tekintve, sajnos csalódnunk kellett, mert nem mindenki jött el aki ígérte, de ez legyen az ő bajuk. Dunakesziről ketten indultunk el Karcsival. Én kis családommal kibővülve keltem útra, fontosnak tartom az utánpótlás nevelést.

Az előzetes tervek szerint Léván volt a találkozó a győri szekcióval (Pisti, kis Pisti, Zoli, Tamás). Az indulás mint mindig most sem sikerült tökéletesen, mert csak Vác magasságában vettük észre, hogy a gyerekek útlevele otthon maradt. De szerencse a szerencsétlenségben, hogy Pistiék is időt vesztettek egy kis eltévedéssel, így egyszerre értünk a lévai várhoz.

A vár megtekintése után indultunk tovább Bolnice felé. A Szlovákia középső részén fekvő településen van egy csoda szép vár, így ezt tûztük ki célul délutánra. Dél közeledtével megálltunk egy hangulatos folyóparton ebédelni. De nem csak mi voltunk éhesek, két hattyú is megkörnyékezett minket némi kenyérért.

Utunk mindaddig izgalom mentesen telt, míg Zoli egy kereszteződésben véletlenül nekikoccant Pisti újdonsült utánfutójának. Zoli masszív lökhárítójának köszönhetően a Pav 40-es kicsit átalakult. Az első benzinkútnál megpróbálkoztunk a kihúzatásával, de sajnos nem sok sikerrel.

Utunkat folytatva megérkeztünk Bojnicére, ahol már messziről látszott a mesebeli vár a domboldalon. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert pont akkor zárt a vár, amikor odaértünk. Kívülről néztük meg, de az idõ rövidsége miatt jobb is volt így. A vár mellett található egy állatkert , és csodálatos a vár környéke is. Legközelebb egy teljes napot kell a várra szánni.

Bojnicét magunk mögött hagyva indultunk el Trencsin felé. A cél a tavaly jól bevált folyóparti vadkemping. Kora este érkeztünk Trencsinbe, sötét volt mire végeztünk a sátrak felállításával. Pistiék szenvedtek legjobban a sátorállítással, de meg volt a jutalmuk, mert mindenki megdicsérte mutatós sátrukat. Vacsora után tábortüzet körülülve beszélgettünk.Pénteken reggeli után összeszedelőzködtünk, majd célba vettük a trencsini várat, amit tavaly kihagytunk. A vár egy hegytetőn fekszik, így gyönyörű kilátás nyílik a toronyból. A kiállított középkori fegyverek nagyon érdekesek voltak, sajnos a szlovák idegenvezetésből nem sokat értettünk.

Trencsint magunk mögött hagyva, indultunk Csehország felé. Cél Boskovice volt, de a lassú tempó miatt úgy éreztük, sosem érünk oda. Útközben megcsodáltuk a pitypang mezőket, és még egy sípályát is útba ejtettünk. Kora délután érkeztünk Boskovicébe. Ez még sosem sikerült, hogy probléma nélkül már pénteken délután regisztráljuk magunkat. A helyszínen derült ki, hogy nevezni csak nászajándékkal lehet, mert a találkozó egy igazi esküvő helyszíne lesz. Az emberek és a velorexek ennek megfelelően voltak feldíszítve. Nevezés és az ismerősök üdvözlése után Kostiknál vacsoráztunk, majd átmentünk a kempingbe. Zolinak útközben problémája adódott az egyik kerekével, így ő úgy döntött, hogy előbb elmegy a kempingbe, majd csatlakozik hozzánk. Ez utólag rossz döntésnek bizonyult, mert a szálláshelyen elromlott a pumpája, ami csak a kezdet volt. Elindult egyedül Boskoba a benzinkútra felfújni a kereket, de sajnos odáig már nem ért el. Ekkor csörgött a telefonom, hogy mentést kér, váltó probléma miatt ( nem tudott sebességet kapcsolni). Mi nekiindultunk a busszal, futóval. A helyszínre érve kiderült, hogy elszakadt a lánca. Gyors cserével orvosoltuk a problémát. De sajnos még itt sem ért véget a nap. Zoli ,mert nem várt meg minket, és a sötétben elvétette az utat, csak egy óra késéssel érkezett meg a kempingbe.

Délután találkoztunk Sanyival (a Veterán újság újságírója), aki már ott várt minket Boskovicében. A kempingben találkoztunk Dávidékkal, akik motorral érkeztek. Este művelődtünk a kocsmában. Éjszaka megérkeztek Zsoltiék is. Szombaton reggel nehéz volt felverni az este dáridózókat, de a hangos kérlelés mindig segít.. Nagy nehezen sikerült elindulnunk a játékos vetélkedőre. Az első feladat nagyon nehéz volt, sört kellett időre inni, úgy, hogy az utas tölti, a vezető pedig a kormányt fogva nyeli a sört. A sörivást Sanyi lelkesen bevállalta, így én töltöttem. A második feladat egy rokkant kocsihoz hasonlító szerkezettel való közlekedés volt időre. A harmadik feladatnál a gyorsaságot kellett ötvözni az ügyességgel egy akadály pályán. A negyedik feladat célba dobás, majd a velot kellett elhúzni megadott távon. A feladatok közben megérkezett “vizslás” Tamás, és vele Bubo.

Kora délután végeztünk a feladatokkal, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni. Célnak a Moravska Karszt barlangjait tűztük ki. A kirándulás nagyon jól sikerült, sok szép helyet láttunk.

Vasárnap reggel összepakoltunk, majd mentünk Boskovicébe a felvonulásra. Nagy feltűnést keltettek ismét a velorexek ilyen nagy számban. A felvonuláson beültünk Karcsi mellé, így öten ültünk a velóban: három felnőtt és a két gyerek. A felvonulás után következett az esküvő amelyre előkerült egy hosszított “velólimuzin”. Az esküvőt követően következett az eredményhirdetés, amelyen nagy meglepetésünkre kiderült, hogy kilencedikek lettünk.

Zoli vasárnap már nem bírt magával, ismerkedett a helyi csajokkal:

Eredményhirdetés után megnéztük Boskovice kastélyát, majd utána a várat.Ebéd után elindultunk haza. Eseménytelen utunk volt hazáig, amit nem bántunk, mert már kora estére itthon voltunk.

A 2008-as boskovicei találkozó tökéletesen sikerült, nagyon jól éreztük magunkat, sok új emberel ismerkedtünk meg. Különösebb műszaki probléma nélkül sikerült teljesíteni a hétvégét, ami így gyorsabbá tette a közlekedésünket.

Ismét gazdagabbak lettünk rengeteg élménnyel, tapasztalattal. Köszönöm a résztvevőknek az aktív jelenlétet, és ahogy mondani szokták:

Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!