Utánfutva!

Május 1-én, a munka ünnepén indultunk Csehországba a 13. boskovicei Velorex találkozóra. Talán a gazdasági válságnak, vagy a nagy távolságnak köszönhető, hogy a túra előtti napokban nem izzottak a telefon vonalak a sok jelentkezés miatt. A kis létszám miatt kirándulósra vettük a figurát, meginvitáltuk családjainkat is. Pisti jelezte még az indulás előtti hetekben, hogy ők autóval húzzák a velorexet, mert hárman jönnek, Tamásék is az autóra szavaztak, mert Erika, a felesége várandós, és mi is az autó mellett döntöttünk Karcsival.

Péntek: Reggel indultunk nyolc órakor verőfényes napsütésben, furcsa volt, mert ilyen későn még sosem indultunk, persze a jót könnyű megszokni. Megérkeztek Tamásék, gyors üdvözlés, búcsúzás az itthon maradottaktól, és már úton is voltunk Szlovákia felé. Mi két gyerekkel és egy nagymamával, Tamásék egy kutyával kibővülve vágtunk neki a hosszú útnak. Szlovákiában tartottuk az első pihenőt egy rét közepén, mely alkalmat adott egy kis nyújtózásra. A következő megállónk a tavaly már megismert bojnicei vár volt, a tervek szerint megnéztük volna belülről, mert tavaly sajnos későn értünk, és már bezárt. A szerencse idén se kedvezett, pénteken volt május elseje és kb. négyszáz méteres sor állt a bejárat előtt. A vár körbesétálása után még elnyaltunk egy fagyit, majd indultunk tovább. A szlovák-cseh határon átérve megálltunk pihenni a nagy szovjet hős emlékművénél. Innen már egyenesen haladtunk a kempingig, ahol levettük az utánfutóról a velorexet, majd azzal mentünk el Boskovicébe nevezni, és a kulcsokért. Ott jött a hír, hogy Pistiék még úton vannak, mert problémájuk volt. Mi visszamentünk a kempingbe, mert a családtagok nagyon várták a faházak kulcsait, hogy ki tudjunk pakolni. Itt jöttünk rá arra,hogy mindegy mivel megy az ember mindig elmegy az idő, és egész napig tart az utazás. Mikor megérkeztek Pistiék kiderült a késésük oka, az utánfutón, amin hozták a velorexet defektes lett a kerék, és persze pótkerekük nem volt, így lábon jöttek Trnavától. De ez még mindig nem volt elég, mert a sok útfelbontás miatti terelés miatt sikerült eltévedniük is. A lényeg az, hogy megérkeztek. Nem sokkal később megjöttek a motoros legények is két motorral, és egy autóval.

Szombat: Szűkös éjszaka után (nyolcan egy négy személyes faházban) reggel frissen ébredtünk. Reggeli után elindultunk Boskovicébe megkezdeni a vetélkedőt. Segítőként Pitlákékat kértük meg, így hozzájuk csatlakoztunk. Pistiéknek már a kempingből való elinduláskor problémájuk akadt, így ők nem tartottak velünk. Mint utólag kiderült, széttört a jobb első kerekük. Mi mentünk Pitlákék után. Az első játékban egy közeli kastély udvarán zsákban kellett ugrálni időre,méghozzá ketten. A következő ponton egy gumikötéllel kikötöztek, és egy szappanos vízzel locsolt linóleum darabon kellett elérni egy vízzel teli poharat. Harmadik feladatként pedig időre tízen háromszor kellett megkerülni egy széket, aztán átmászni a velorexen. Innen némi táplálkozás után indultunk tovább a következő játékponthoz. A környék alapos bejárása után érkeztünk meg egy újabb kastély elé, ahol kövekből tízen három kilót kellett rakni egy vödörbe. A játék után felsétáltunk a kastély kertjébe megcsodálni a gyönyörű panorámát. A következő vetélkedő csak egy kisvárossal volt arrébb, amelyet ugyancsak egy gyönyörű kastélyban rendeztek. Itt az volt a feladat, hogy egy pohárból szívószállal időre ki kellett inni minél több kristályvizet. Pihenés képen elnyaltunk egy-egy jégkrémet, majd vissza indultunk Boskovicébe. Visszaérkezésünkkor azonnal megrendeltük az ebédet, tanulva az előző évek tapasztalataiból, de szegény Pistiék ismét ráfáztak, mert nem érkezett meg az ebédük. Mi felmentünk a kempingbe, Kispisti és Tamás nekiálltak kicserélni a Kékvillám kerekét. Szerelés után elmentünk kirándulni a közeli erdőbe, amely régóta csábított, nagyon sötét fenyőerdő. Az este sörözéssel, beszélgetéssel telt, majd éjfél körül mindenki nyugovóra tért.

Vasárnap: Reggeli, pakolás, indultunk Boskovicébe a felvonulásra. Ismét több száz velorex gyűlt össze a parkolóban, alig fértek el. Megcsodáltuk a szebbnél szebb járműveket, majd elindultunk a felvonuláson. Mostanra már egyre többen ismernek minket, így egyre többen integetnek, köszönnek nekünk. A felvonulás után eredmény hirdetés következett. Sajnos, mint várható volt nem lettünk benne az első háromban. Az eredmény hirdetés után elköszöntek a rendezők, megköszönték a tízen harmadik boskovicei találkozón való részvételünket. Elköszöntünk az ismerősöktől, majd elkezdtük pakolni a velorexeket az utánfutókra. Hazafelé együtt mentünk egészen Brünóig, ahol Tamásék az autópályát választották, mi pedig Pistiékkel a jól megszokott Nyitrát vettük célba. Hlohovec településen elköszöntünk Pistiéktől, és innen már csak a Nyitra előtt lévő vadasparknál álltunk meg egy rövid pihenőre. Este hét óra körül hazaértünk.

A hétvége élményekben, eseményekben, izgalmakban gazdagon telt, minden jelen lévő nagyon jól érezte magát.A túrát nagyobb szerelés nélkül megúsztuk, de ez annak is volt köszönhető,hogy futón vittük a gépeket.

Várjuk a következő rendezvényt, ami ismét Csehországban lesz május utolsó hétvégéjén. Ezúton is meghívunk minden velorexest, hogy csatlakozzon hozzánk. Részletekért fordulhattok hozzám.