Idén is eljött a nap, amikor nekiindultunk a nagy útnak. A találkozó július 26-29.-ig tartott. Csütörtökön indultunk Dunakesziről. Sajnos a résztvevőket tekintve nem voltunk sokan, így nem kellett útlezárásokat eszközölni a sok magyar velorex miatt. A lipnicei találkozón kettő velorexszel és egy lakóautóval vettünk részt, összesen hét fővel.

A gyerekek miatt szerettünk volna lakóautóval menni, és a velorexet utánfutón vinni magunkkal, de sajnos nem sikerült szerezni megfelelő utánfutót. A busz nagyon jó technikai hátteret nyújtott a két velorexnek, szerencsére egész úton semmi probléma nem történt velük.

Az egyik veloval Karcsi, a másikkal Attila indult a nagy útra. Attila már második alkalommal jött velünk Csehországba- le a kalappal előtte.

Ami történt:

Csütörtök reggel indultunk Dunakesziről, az indulás mint mindig most is csúszott az előzetes tervekhez képest. Első megállónk Rétságon volt egy gyors tankolás erejéig. A határt átlépve a már jól megszokott úton mentünk Hodonin felé, ez az út a legrövidebb, és a leggyorsabb Csehország felé. Sajnos annyiszor mentünk ezen az úton, hogy már unalmas, próbáltunk hamar túlenni rajta. A sietségünket fokozta az is, hogy Hodoninban találkoztunk Katkával. A szlovák részen csak egy pihenőt tartottunk a gyerekek miatt, de amint láttam Karcsiéknak sem ártott. A rövid pihenő után megcéloztuk a Cseh határt, persze amikor siet az ember mindig akkor bontják fel az utat, velünk is ez történt. A várakozás unalmát megtörve Era fényképezett néhányat. Miközben szórakoztunk a sorban, megjelent Katka taxival. Előbb ért Hodoninba a megbeszéltnél, és kitalálta, hogy elénk jön Szlovákiába.

A Cseh határt átlépve kiderült, hogy probléma van egy küldeménnyel, így másnap reggel vissza kell mennünk a városba. A probléma orvoslására kitaláltuk, hogy keresünk egy megfelelő helyet éjszakára. Hosszas tanakodás után Katka egyik ismerőse segített nekünk egy kitűnő kemping tippjével. Nehéz volt megtalálni a Hodonintól kb. 20 km-re lévő kempinget. A kemping minden igényünket kielégítette, volt ott minden: családias hangulat, minigolf, fürdésre alkalmas tó, ami talán a legfontosabb volt a nagy melegben. Az estét a minigolfozás után egy remek vacsorával zártuk. Pénteken reggel sátorbontás után indultunk vissza Hodonyinba, de útközben figyelmesek lettünk egy hatalmas szalmakupacra. Persze nem kell engem félteni, a gyerekekre fogtam a dolgot, hogy miattuk álltunk meg, de szerencsére a végére mindenki élvezte a kis kitérőt. A rövid játék után Karcsi elintézte a postát, majd irány Lipnice, persze a sok kilométert nehéz lett volna egy fenékkel kibírni, emiatt dél környékén beiktattunk egy ebédet. A pihenő után Csehország egyik atomerőműve mellett vitt az utunk. Számomra mindig meglepő, hogy az emberek mekkora építményeket képesek létrehozni.

Délután érkeztünk meg Lipnicére, nagy örömmel fogadtak bennünket. A velos barátok sorra érkeztek a találkozóra, így gyorsan fogyott a sör. Pitlák egy egész söröshordóval gondoskodott arról, hogy az esti hússütés alkalmával se ürülhessenek ki a korsók, poharak. Természetesen a söröshordót az újonnan szerzett velo utánfutójával szállította a találkozóra. Az esti hússütést is Pitlákék szervezték, amelyet utólagosan is köszönünk nekik. Karcsi és Attila ismét megpróbálkoztak a lehetetlennel, legyőzni Jirkát és Kamillt sörivásban. A verseny eredménye:2:0 oda. A magyar legények már sok mindenben bizonyítottak, de itt alulmaradtak.

Szombat reggel kezdődött a tréfás vetélkedő, amin mi enyhe másnaposság miatt nem vettünk részt, inkább kirándultunk a környéken. Különösebb terv nélkül indultunk el a többi velossal együtt. Megálltunk a dombok között meghúzódó egyik gyönyörű tavacska partján. Idilli környezetben fogyasztottuk el reggelinket a természet lágy ölén. Reggeli után kinéztük a térképen a legközelebbi várat, és elmentünk megnézni. Az érdekesség az volt a dologban, hogy a vetélkedő egyik játékát is pont ebben a várban rendezték, így nyitva volt előttünk, és sok velorexszel találkoztunk. A várnézés után visszaindultunk Lipnicére, de még a város előtt találtunk egy szép helyet, amely kiválóan alkalmas volt az ebédelésre, majd egy kis ejtőzésre. Visszaérkezésünk után fagyiztunk, majd meglátogattunk egy kocsmát, ami csak, egy kert helységből állt. Mint utólag kiderült, a helyi tűzoltóságnak volt valami ünnepsége. A tűzoltók sütötték a húsokat, volt grillezés, ökörsütés és szesz minden menyiségben. Sok velorexes tért be, és kellemes beszélgetés kerekedett . Este Pepáék grillpartit szerveztek, amire meghívtak minket is. Bőségesen bevacsoráztunk náluk, a húsok fenségesek voltak. Vacsora után felvetették, hogy menjünk le a városba, mert a tűzoltók bulit tartanak. Élőzene fogadott minket, és a fény effektekről a kisváros egyetlen Liaz márkájú tűzoltó teherautója gondoskodott. Volt sörsátor, tánc a főutcán, hangulatos beszélgetés, és persze fogyott a sör.

Vasárnap reggel csak nehezen keltünk ki az ágyból, mert hosszúra sikerült a szombat este. Szerencsére még sikerült elkapnom mikor Karcsi felkelt. A reggeli eredményhirdetés után érzékeny búcsút vettünk a barátainktól, megvártuk, hogy mindenki elmenjen, és csak utána indultunk. Karcsiék úgy döntöttek, hogy két nap alatt jönnek haza. Sajnos nekem mennem kellett hétfőn dolgozni, ezért azt beszéltük meg, hogy délután kirándulunk, és csak estefelé válunk szét. Így kinéztünk egy várat: Lipnicétől keletre Polná települést, és nekiindultunk. Útközben meglepődtünk, amikor egy kis településen két katonai járművet és két légvédelmi ágyút találtunk egy kastély kertjében. Polnára érkezve csendes kisváros fogadott bennünket.A vasárnapi nyugalomban bejártuk, majd ebédeltünk.

Ebéd után elbúcsúztunk, majd mi elindultunk az autópálya felé, Karcsiék főutakon mentek. Mi a lakóautóval már estére szerencsésen hazaérkeztünk, Karcsiék csak másnap.

A négynapos kirándulásunk nagyon jól sikerült, élményekben gazdagon tértünk haza, a túrán résztvevő két velorex kiválóan teljesítette a távot.

Ezúton is invitálok minden kalandra vágyó velorex tulajdonost, szimpatizánst, hogy csatlakozzon hozzánk, és ismerje meg Csehország legszebb tájait, nevezetességeit.

Jelszavunk a következő: Még nem hagytunk ott senkit!