Az atom városban!

Az idei nyár, mint persze a többi is, szerencsére tele van program lehetőségekkel, amit már tavasszal próbálunk egy naptár segítségével beosztani. Ez nem mindig sikerül, hiába is szeretnénk minden rendezvényen ott lenni. Idő hiányában ez lehetetlen. Tavaly már kaptunk meghívót kedves barátunktól Ring Istvántól, de sajnos csak Karcsi tudott elmenni. Beszámolója alapján nagyon jó hétvégét töltöttek Pakson. Eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad idén ott leszünk mi is. Szerencsére sikerült időt szakítani, még ha csak két napra is.

A találkozó július 10.-én kezdődött pénteken. Szerencsénkre tökéletes volt az időjárás. Reggel korán indultunk, hogy elkerüljük a pesti dugókat. Két velorex-szel négyen vágtunk neki a nagy útnak. Karcsi hozta anyukáját Erikát – nem engedik el szülői felügyelet nélkül :), akinek mi mindig nagyon örülünk. Én “szokásos” velos társamat hoztam, Erát. A gyorsaság kedvéért a M6 autópályán mentünk egészen Dunaújvárosig, onnan tovább a hatos főúton. A többiekkel az atomerőmű előtt találkoztunk, megnéztük egymás járműveit. Kis idő múlva szervezett formában megtekinthettük az atomerőmű kiállítási részlegét, majd felmehettünk a reaktorterembe is – estére nem kellett ránk láthatósági mellény, világítottunk anélkül is 🙂 Nagyon érdekes volt az üzemlátogatás, nem láthat az ember minden nap egy atomreaktort!

A látogatás után elmentünk Paks központjába, ahol a város vezetői a múzeum kertjében megvendégeltek minket zsíros kenyérrel. Cserébe néhány órán keresztül a lakosság örömmel csodálhatta a gyönyörű és ritka járműveket. Itt már három velorex állt egymás mellett, mert örömmel tapasztaltuk, hogy Paks környékén is van lelkes velorex tulajdonos.

Délután elmentünk a szállásunkra, amely egy régi gyermektábor Paks közelében. A nap további részét itt töltöttük beszélgetéssel, sütögetéssel. Volt aki szerelgette járművét, mások próbaútra mehettek egy kamionnal, majd megjött a várva várt vacsora, mely igazán kitűnőre sikerült. Volt tombola, itt szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert mind a két velorexbe jutott ajándék. Este felé befutott Dávid is, így már négy velorex díszelgett egymás mellett.

Szombaton reggel csak nehezen sikerült kikecmeregnünk a sátorból, de a reggeli után már frissen vágtunk neki az aznapi túrának. Útvonalunk a Paks környéki kisebb településeken haladt keresztül, egy- egy rövidebb megállóval, hogy a helyi lakók megtudják nézni a járműveket. Minden településen nagy örömmel fogadtak bennünket, és szó szerint összegyűlt a falu apraja,- nagyja.

Végezetül Pakson fagyiztunk egyet, amely nagyon jól esett egy ilyen meleg nap után. A táborba visszaérkezve mi már készülődtünk a hazaindulásra, mert a gyerekek vártak minket otthon, és Karcsinak is dolgoznia kellett vasárnap. Este hét körül búcsúztunk el a veterános társaktól és fájó szívvel hagytuk ott ezt a remek találkozót.

A velorexek tökéletesen teljesítették feladatukat, nagyon jól viselték a nyári extrém meleg időjárást.

Köszönjük Ring Istvánnak és kedves családjának ezt a kellemes és programokban igen gazdag hétvégét.