Lipnice 2006 Júlis 27-31
Két héttel a találkozó előtt Karcsit felhívta egy Zsolti nevű srác, aki elmesélte, hogy vett egy velorexet és szeretne velünk kijönni Lipnicére. Július 27.-én csütörtökön reggelre beszéltünk meg találkozót Zsoltival, fél egyre meg is érkeztek. Megcsodáltuk veloját, összeismerkedtünk és már indultunk is.
Mint minden évben most is új útvonalat találtunk ki, amelyben a véletlen is közrejátszott. Tervek szerint a 10-es úton szerettünk volna menni, de egy útfelújítás miatti dugó keresztbe húzta a számításainkat. Megfordultunk és Szentendre-Visegrád-Esztergom felé vettük az irányt. Esztergomnál léptük át a határt és némi barack szedés után a bősi erőműhöz hajtottunk. Érdemes volt megállni mert ekkora építményt ritkán lát az ember. Szerencsénkre pont akkor zsilipelt egy hajó. Az erőmű megtekintése után nem messze onnan találtunk egy gyönyörű, tisztavízű csatornát, ahol megejtettük a fürdést. Gyors pancsolás után még gyönyörködtünk a panorámában, de mivel a nap lemenőben volt, indultunk tovább Ausztriába.
Ausztriába a kora esti órákban értünk úgy hogy maradt még időnk városnézésre. Utána kis harmadrendű utakon szeltük keresztül az országot. Éjfélkor már nem nagy kedvünk volt nyomni a gázt, igy kerestünk magunknak szállást, ami egy szőlő ültetvény és egy szántóföld találkozásánál volt. Az alvóhely kényelmes volt és madárcsicsergésre ébredtünk.
Gyors reggeli után indltunk tovább Csehország felé. Pihenni is csak egyszer álltunk meg. Átléptük a Cseh határt, nemsokára már Znojmoban is voltunk. Tankolás, pihenés, kávé, kinek mire volt szüksége. Znojmót elhagyva megnéztük a környék legszebb motormúzeumát, ami étterem is egyben.
A múzeumi kitérő után kicsit elkeveredtünk fürdõhelyet keresve, de miután feladtuk a keresést márist találtunk egy kedves kis tavat. Kellemes fűrdés után nagy hőségben indultunk tovább. Kb. két óra múlva megpillantottuk a lipnicei várat.
Megérkezésünkkor nem sokan voltak, mert én kaptam a 13-as rajtszámot. Végre sikerült időben érkeznünk. Amint leparkoltunk kitűztük a magyar zászlókat, majd csatlakoztunk a cimborákhoz. Lenyargaltunk a legközelebbi vendéglátó egységbe. Sörözéssel, beszélgetéssel múlattuk ídőnket, majd kerestünk magunknak fekhelyet és húztuk a lóbört.
Szombaton reggel korrán keltünk, hogy csatlakozni tudjunk Pepáékhoz. Úgy éreztük csak így lehet esélyünk a versenyen. Amint az első pont felé hajtottunk, az elöttem haladó “Orosz” felborult és meg is pördült. Kiogrottunk visszaboritottuk, de szerencsére semi komolyabb baja nem történt, és a velorex is megúszta kissebb horzsolásokkal. A nagy izgalmak után mentünk az elsõ pontra, ahol egy játékbabát kellett időre pelenkázni összekötött kezekkel. Az elsõ megmérettetést követően már robogtunk is a második felé. Itt a feladat könnyebbnek látszott, míg meg nem tudtuk, hogy korcsolyával a lábunkon kell légpuskával célbalőnünk. A harmadik játék egy erdőben volt, ahol szögeket kellett megfelelő mélységbe beütni egy farönkbe. A magyar csapatnak ez nagyon jól sikerült. Akire joggal lehettünk büszkék: Zsolti a szerelőbajnok. Senki nem szerelt annyit a túra alatt mint ő, persze ezt megtehette volna otthon is.
Miután Zsolti végzett a szereléssel meghívást kaptunk Katerzsináéktól. A velorexek között sütötték a húsokat, melyek nagyon finomak voltak. Késő estig iszogattunk és faltuk a húsokat. Vasárnap reggel amikor mások még, aludtak mi elmentünk a városkában sétálni. Miután visszaérkeztünk, Kamil köszöntött minket és megnéztük közösen a vár látogatok elől elzárt részeit. Itt Karcsi megragadta az alkalmat és szólt a tömeghez. A hosszú szónoklat után gyors pakolás, majd az eredményhírdetés következett. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy Pepáék a negyedikek lettek.
Fél óra alatt eltünt az összes velorex. Mi is indultunk fürdeni, persze csak, ahogy szoktuk: lazán. A frissitő fürdőt követően indultunk Kutná Horába. A város gyönyörű, megérkezésünkkor betévedtünk egy zsákutcába, ami sétáló utcába torkollott és a végén állt egy emlékmű, amit megkerülve akartunk visszafordulni. Az utca Japán turistákkal volt tele, akik elkezdtek integetni és fényképezni. Nekünk sem kellett több, mentünk vagy öt kört mire megunták az integetést és a fotózást. A település tele van szebnél szebb templomokkal, hangulatos utcácskákkal. Kutná Hora leghíresebb látványossága az emberi csontokból kirakott kápolna. A temető, amiben a kápolna található nem a városközpontban van, kerestük egy darabig. A kápolnában több köbméternyi csont, koponya van kupacokba rakva. Csontokból áll a csillár, a feliratok és minden díszítés. Szerencsétlenségemre pont itt fogytak ki a fényképezõmben az elemek, igy csak egy kép készült.
Sajnos a hazavezető út alatt már nem volt lehetőségem feltölteni az akkukat, emiatt képek nélkül folytatom. Kutná Horából kora délután indultunk hazafelé. Az út, a forgalom és az ídő is nagyon jó volt, csak Zsoltiék gépe nem hasította úgy a levegőt mint kellet volna, sőt egyre lassabb lett. Mikor már rátértünk az autópályára velorexük negyvennél nem tudott többet menni. Amint lehetett, az első parkolóban megálltunk felkutatni a hibát. Gyorsan meg is találtuk, csak a szemünknek nem hittünk, hogy ilyen megtörténhet. A hátsó kerék agya széttört és emiatt befogott a fék. Nagy mázli, hogy Karcsi hozott magával komplett pótkereket. Rövid szerelés után folytathattuk utunkat. Késő estig nyomtuk, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Amikor már mindenki fáradt volt megálltunk egy szántóföld szélén aludni. Reggel hamar elértük Szlovákiát, itt pedig már a jól megszokott úton mentünk Ipolyságig, ahol átléptük a Magyar határt. Rétságon elbúcsúztunk Zsoltiéktól, innen külön folytattuk a haza utat. A túrát sikerült balesetmentesen kevés szereléssel és sok-sok élménnyel zárnunk.
Ha valaki kedvet kapott, szívesen látjuk bármelyik túránkon akár velorexel, akár bármilyen vaterán járművel.
created with
