Nyár vége a várban!

Ismét eltelt a nyár, túl vagyunk egy nagy kalandon, amely négy ország átszelésével, és sok-sok kilométer elfogyasztása közben ért minket. A túrán három velorex-szel vettünk részt, és képviseltük a magyar velorexes társadalmat. A három velorex-szel hatan indultunk a nagy útra július 31-én csütörtökön. Karcsi ezúttal szerette volna kipróbálni a kirándulást utasként, így beült Tamáshoz, aki örömmel látta. A második velorex Zsolti vad negyszázas erőgépe volt amellyel barátját hozta. Harmadikként mi mentünk Erával.

Csütörtök reggel sikerült időben elindulnunk, és Pest érintésével Visegrádon keresztül Esztergomnál léptük át a Szlovák államhatárt. Nagyon jó tempóban tudtunk haladni egészen Komáromig, ahol Tamáséknak akadt egy pici problémájuk, de mire visszafordultunk volna el is készültek.

Az időjárás nekünk kedvezett, nagyon meleg volt, így a bősi erőmű mellett megálltunk fürdőzni.

A hűsítő fürdő után tovább indultunk Ausztria felé, nemsokára át is léptük a határt. Tervem az volt, hogy északról kerüljük ki Bécset, de ez sajnos nem volt olyan egyszerű. Akaratom ellenére bekeveredtünk az osztrák főváros egyik külső kerületébe, ahol még az eső is a nyakunkba szakadt. Kis”városnézés” után rátaláltunk a helyes útra, és elindultunk a cseh határ felé. Szerettük volna az éjszakát már cseh földön tölteni, ezért csak vásárolni álltunk meg a sógoroknál, meg persze egy kis szerelésre (érdekes módon Zsolti velojának voltak bovden problémái).

Még a sötétedés előtt átléptük a határt, találtunk egy gyönyörű folyót, ahol meg is fürödtünk, csakhogy csípős bogarakkal volt tele a környék, így tovább kellett állnunk. Néhány kilométerrel később megtaláltuk a tökéletes kemping helyet éjszakára, mely remek szállásnak bizonyult. Pénteken reggel mindenki kipihenten ébredt.

Zsolti kívánságára célba vettük Vránovot, ahol egy igényes magánmúzeum található. Itt már jártunk néhány éve, de mint, hogy közel voltunk, útba ejtettük..Az oda vezető úton találtunk egy csoda szép várat. A vár a falu fölött található egy meredek sziklán, nagyon impozáns látvány.

A kastély megtekintése után Vranovban Zsolti vett egy fémből készült makett velorexet, majd indultunk Lipnice felé. Alacsonyabb rendű utakon haladtunk, hogy minél látványosabb legyen az utazás, így találtunk rá egy gyönyörű templomra, aminek felmentünk a harangtornyába.

Innen egyenesen Lipnicére tartottunk. Ilyen hamar még sosem értünk a találkozóra, az elsők között voltunk. A várba még nem lehetett felmenni, így elmentünk fürdeni. A vártól nem messze van egy kőbánya tó, amely tökéletes vízhőfokkal várt minket. Fürdés után felmentünk a várba, ahol már megérkeztek a várva várt barátok. Rendkívül jó hangulatban kezdődött az este, előkerültek a grillezők, a rengeteg hús, és mérhetetlen mennyiségű ital. Ebből kifolyólag az este második felére nem mindenki emlékszik.

Szombaton reggel mint eddig mindig, most is elindultunk a játékra Pitlákékkal. Nehézkesen találtuk meg a megfelelő útirányt, így feladtuk a dolgot, magán kirándulásba fogtunk. Az úti célunk Kutna Hora volt. A városban már jártunk, de sosem árt fel eleveníteni az emlékeket, mindig láthat az ember új dolgokat.

A kirándulás tökéletesen sikerült, csak egy kis szerelést kellet eszközölnünk az én Velomon, mert megadta magát az egyik kerékcsapágy. A szerelés folytatódott a visszaérkezésünk után is, mert az út szélén nem sikerült minden csapágyat kicserélni. Az este további része a már jól megszokott iszogatással telt. Vasárnap reggel pakolás után megvártuk az eredményhirdetést, majd elindultunk haza. Az út során semmi problémánk nem akadt, csak tankolni és ebédelni álltunk meg.

A hazautazás rekord gyorsasággal történt, Szlovákiában még ebédelni is volt időnk, de még így is este hét órára haza értünk. Ez egyéni csúcs, köszönhető a három megbízható velorexnek, és persze a profi sofőröknek.

A kirándulás ismét nagyon jól sikerült, sok élménnyel gazdagodott a csapat, reményeink szerint jövőre ismét ott leszünk, persze nagyobb létszámmal.