6. éve a Balcsin! 🙂

Elérkezett ismét a nyár, a találkozók, túrák hosszú sora. Ebben a sokaságban kellett egy olyan hetet találnunk, amely nem ütközik semmilyen nagyobb rendezvénnyel. Azt tartottuk ideálisnak az előző évek tapasztalatai alapján, hogy minél később rendezzük a találkozót, annál jobb időre számíthatunk. Így esett a választás július közepére. Ilyen késői időpontban még nem szerveztünk sosem, de az idő nekünk dolgozott, -mert végig kánikulával ajándékozott meg minket az időjárás. Elérkezett a szombat reggel, megérkezett Karcsi, Tamás Bubóval, Zsolti az unokaöcsével. Rövid üdvözlés után elindultunk Szentendre,Esztergom,Komárnó, Komárom, Győr útvonalon, de már Szentendrén meg kellett állnunk szerelni, mert Tamásnak problémái voltak a géppel, aminek az okára egészen hazáig nem jött rá, így még néhányszor megálltunk karburátort cserélni, állítani. Idén sikerült először, hogy mi, szervezők korábban érkeztünk a győri kempingbe mint a vendégek. Folyamatosan érkeztek a velorexek mind cseh, mind magyar részről. Pitlákék három gyerekkel, Pistiék is családostól, Zoli, Pepa a lányával, Tamás, Betonék a motoros barátjukkal, Feriék, és egy új arc Szobról. Estébe nyúló beszélgetés vette kezdetét, a másnapi program megtervezését a győriekre bíztuk. Vasárnap reggel kilenc órakor volt a találkozó a kempingben, majd nemsokára elindultunk a Szigetközbe túrázni. A kirándulás célpontja Dunasziget gyönyörű strandja volt, mely maximálisan elnyerte tetszésünket. A víz hőfoka, tisztasága kiváló volt. A gyerekeket elvittük vízibiciklizni, hogy a vízről is megszemlélhessék a gyönyörű holtágat. A strand melletti étteremben ebédeltünk, ami igen jó választásnak bizonyult. Késő délután lett mire visszaértünk a kempingbe, de a meleg miatt még megmártóztunk az ottani medencében is. Este megérkeztek a bamakósok, Sanyi és Krisz. A sok szúnyog ellenére iszogatással, beszélgetéssel töltöttük az estét. Hétfőn reggel gyors pakolás után elindultunk a Balatonra. A győriek javasolták, hogy most próbáljunk ki új útvonalat, azaz a 83-as főutat Pápán keresztül. Az új útvonal érdekesnek bizonyult, csak időben sokkal hosszabbnak tűnt, de azért odaértünk. Aznap olyan sokat utaztunk, hogy már senki nem vágyott kirándulásra. Este Pistiék mókás játékkal örvendeztették meg a fáradt utazókat. A játék lényege az volt, hogy egy felfújhatós gyerekmedencébe virágföldből és vízből sarat dagasztottak, és ebbe a sárba beledobtak egy pénzérmét. A két játékos közül az nyert, aki előbb találta meg a pénzt. A játékban résztvevők közül nem maradt olyan, aki ne lett volna nyakig sáros. A nézők pedig hangos nevetésben törtek ki a dagonyázás láttán. Keddre az előző napokhoz hasonló kánikulát jósoltak az előrejelzésben, így mi csak fürdést terveztünk. A csehek azonban kirándulni szerettek volna, kitalálták, hogy megkerülik a Balatont. Mi elvetemült ötletnek tartottuk a meleg, és a nagy forgalom miatt. Dávidot sikerült rávenniük, hogy legyen az idegenvezetőjük, így Dávid Karcsi velorexét kölcsönkérve indult el velük. Míg ők rótták a kilométereket a nagy melegben, addig mi hűsöltünk a Balaton 25 fokos vizében. Este 6 óra körül érkeztek meg kitikkadva. Pepa lánya Jolika még napszúrást is kapott, melyet próbáltunk orvosolni, így másnapra már kutya baja sem volt. Szerdán a nap nagy részében a pihenésé, fürdőzésé volt a főszerep, de azért késő délután elmentünk a Badacsonyba egyet túrázni. A levegő már kezdett hűlni, de mire megmásztuk a hegy tetejére vezető rengeteg lépcsőt, mindenkinek melege lett. A kilátás gyönyörű volt, megérte a fáradságot. Sötétben értünk vissza a velorexekhez,, de szerencsére senki nem nyúlt hozzájuk. Csütörtökön kora reggel Zsolti és Karcsi pecázással kezdték a napot, fogtak is jó néhány halat. Gerginek aki a legkisebb horgász volt a csapatban, még neki is sikerült megakasztania egy cápát. A halakat előkészítettük az esti sütéshez. Napközben a nagy meleg ellenére kirándulni szeretett volna a társaság, így engedve a kérésnek elindultunk felfedezni a Káli medencét. Elsőként megnéztünk egy kilátót, ahonnan tökéletes panoráma nyílt a Balatonra és az előzőnap már megismert Badacsonyra. Utána megnéztünk egy érdekes épületet, ami régen mosodaként és vágóhídként is üzemelt egyszerre. Az épületnek az az érdekessége, hogy átfolyik rajta egy patak, és így térdig érő víz van a helységben. A víz nagyon hideg volt, emiatt nem lehetett sokáig benne ácsingózni. A túra zárásaként megnéztük a Kékkúti ásványvíz kutat, és még vizet is tudtunk kóstolni. Este előkerültek a benzinfőzők és nekikezdtünk a sütésnek. Mi a halakat sütöttük, a csehek bramborákot. Éhen nem maradt senki, rengeteg ennivaló készült, még éjfél körül is volt mit az italok mellé fogyasztani. Pénteken is az előző napokhoz hasonlóan a nap nagy részében a vízben hűsöltünk, majd csak késő délután indultunk túrázni Tihanyba. A város meglepően üres volt, a kánikula miatt nem sok turista adta a fejét városnézésre, így nem kellett tülekedni a szűk kis utcákban, mindent meg tudtunk mutatni vendégeinknek. Este miután visszaérkeztünk a csehek korán elmentek lefeküdni, hogy bírják a másnapi utazást. Eljött a szombat reggel, a könnyes búcsú ideje. Gyors sátorbontás, pakolás, búcsúzkodás, és a csehek indultak is hazafelé, hosszú út várt rájuk. Az időjárás délutánra vihart jósolt, emiatt hamar elindultak. Megbeszéltük, hogy Lipnicén találkozunk. Mi még a délelőtt fürdéssel telt, majd ebéd közben megélénkült a szél, és szörnyű fellegek kezdtek gyülekezni. Itt volt az ideje, hogy elinduljunk haza, de sajnos nem úsztuk meg a vihart. Volt olyan szakasz, ahol a jégeső miatt félre kellett állnunk. A velorex kiválóan viselte a megpróbáltatásokat, simán jött hazáig. A hatodik találkozó is tökéletesen sikerült, köszönhető a jó időjárásnak, és persze a résztvevőknek. Külön köszönet illeti az egyre nagyobb számban megjelent magyar klubtagokat, akik a programok, túrák szervezésében is kivették a részüket. Örülnénk, ha jövőre még több új velorexest ismerhetnénk meg és láthatnánk vendégül.